-Hallgass el!-kiáltott fel ingerülten Babs. Dühösen barátnője felé fordult és felemelte a mutatóujját.-Hagyd abba, különben nem segítek megkeresni azt a vackot!
-Az nem vacak!-tiltakozott síros hangon Bet. Babs idgesen forgatta a szemét. Milyen hülyeség! Ekkora felhajtást egy ilyen ócskaságért! Azt se tudta hol van, mikor Bet délután háromkor könyörögve felhívta, hogy azonnal találkozniuk kell. Normális esetben nemet mondott volna, de Bet kétségbeesett hangja kirángatta a fürdőkádból. Kapkodva felöltözött és fél óra múlva már a parkban várta legjobb barátnőjét. Az idegesen eldadogta, hogy elvesztette azt a rózsaszín köves gyűrűt, amit Krisztől kapott Valentin-napra. Babs azt hitte menten felpofozza a csajt. Ezért hagyott ott csapot-papot, hogy egy ilyen ócskaság után fusson? Nevetséges!
De aztán beletörődött, hogy Betnek igenis fontos az a rózsaszín gyűrű. Mégis belement a nyomozásba, pedig az első pillanattól fogva tudta, hogy tűt keresnek a szénakazalban. Már voltak a gimiben (itt meg hogy hagyhatta el?), a szökőkútnál (milyen hülyeség, ha a szerelmesek egy bűzös vízköpőnél találkoznak) és a kávéházban is (az egyetlen normális hely), de hiába. A gyűrű sehol sem volt. Bet már akkor könnyezni kezdett, mikor kiléptek a gimi kapuján, de mire útjuk végére értek vékony hangon nyüszített. Babs türelme fogyóban volt, de elővette gyógypedagógusi modorát és nyugtatóan barátnője vállára tette a kezét.
-Megtaláljuk, ne aggódj!
-Dehogy találjuk!-nyögött fel keservesen Bet.-Vajon mit fog szólni Krisz? Elvesztettem szerelmünk jelképét…Biztos el fog hagyni!-Bet kezeibe temette arcát és hallkan vinnyogott. Babs arca elsötétült. Sose bírta Kriszt. Túl tökéletes pasi.
Mikor először látta vajszínű vászonnadrág és pink poló volt rajta. Ha Babs nem tudta volna, hogy a pasi hetero könnyen melegnek nézte volna. Ezt azonban inkább megtartotta magának. Krisznek volt egy fehér yorkshire terierrje, akit Sallynek hívtak. Úgy imádta azt a kutyát, mintha a gyereke lett volna. Sallynek rózsaszín nyakörve volt és, ha hidegre fordult az idő plüss, pink kabátkában feszített. Babs ezt a pink-kutyulit egyértelmű bizonyítékként kezelte a pasi nemi hovatartozását illetően.
De hallgatott. Bet egyszerűen cukinak tartotta Sallyt; Babs szerint azonban csak egy elkényeztetett, nagyképű kabala.
-Figyelsz te rám egyáltalán?-sikított fel Bet néhány másodpercnyi hallgatás után. Babs visszarángatta magát a földre. (Épp azon töprengett, hogy vajon miért öltözik valaki össze a kutyájával.)
-Nem fog elhagyni-jelentette ki gyorsan.-Ha meg azért elhagy, mert elvesztetted azt a vackot akkor nem is érdemel meg téged!-ez a baj a pasikkal! Túl sokat hisznek magukról. Azt képzelik, hogy magukhoz láncolhatják a csajokat, s ez sokszor be is jön. De Babs kemény típus volt. Nem csak hogy nem érdekelték a fiúk, még idiótának is tartotta őket. Bárki bármit mond a nők nélkül nem létezne az emberiség. Ja, és nem a férfiak az erősebb nem képviselői. Ezt már valahol az Ókori Egyiptomban elcseszték…De amíg a társadalom ezt hiszi, vallja és tömködi a fejekbe, addig ez bizony így van. Csakhogy van néhány furcsa baki: megszületett-e volna Julius Ceasar, ha az apja nem rosszalkodik az anyjával? Lett-e volna USA, hisz Kolumbuszéknál sem jött volna össze az az út, ha nincs egy forró éjszaka és lehetne tovább sorolni…A nők nélkül nem létezne az ember. Ez a nagy igazság…Babs Bet felé fordult, választ várva a nyakába zúdított dolgokra.
-De szeretem…
-Jaj, hagyjad már abba! A fenébe is, ha csak sopánkodni tudsz keresd meg egyedül a bizsudat!-csattant fel Babs. Intett megrökönyödött barátnőjének és eltrappolt a kávézó felé. Menetközben kitapogatta a kabátzsebében lévő hűvös fémtárgyat. Ravasz mosoly terült szét csinos arcán, mikor megszorította a rózsaszín köves gyűrűt. Hát, egy gondal kevesebb!

vége